Ezüst nyilak a versenypályán
Nézzünk körül az Ezüst nyilak háza táján egy Klaus Ludwig, némi 911 GT1 és végül egy jó adag CLK GTR hozzáadásával. Itt minden IS német, ugorjunk vissza egészen 1955-be.
Ebben az évben egy tragikus baleset árnyékolta be a Le Mans-i 24 órás futamot. Egy szerencsétlen előzés után, a Mercedes-Benz 300 SLR-t hajtó Pierre Levegh autója darabokra szakadva a nézők közé csapódott, melynek következményeként vele együtt 84 ember halt szörnyet és 120 megsérült. Ez olyan mélyen érintette a Mercedes-t, hogy egészen 1985-ig teljesen visszavonultak a motorsportoktól (abban az évben is csak motorszállítóként tértek vissza). Egyes információk szerint a visszavonulásukat már a verseny előtt, a balesettől függetlenül eldöntötték, azonban minden bizonnyal ők sem évtizedekben gondolkodtak a döntéshozatal során. Külön érdekesség, hogy a balesetet követően Svájc A-Z-ig betiltott minden jellegű motorsportot a területén, amely tiltást csak 2022-ben oldották fel.
1985-1991 között aztán a Mercedes-nek sikerült több motorsportos sikert is elérnie (a World Sportscar Championship-et 1989-ben és 1990-ben is megnyerték), majd következett a DTM aranykora. Ehhez nagyban hozzájárult Klaus Ludwig is, aki a fotómon látható két autó kapcsolódási pontja. Ludwig 1992-ben a 190E 2.5-16 Evo2-vel, 1994-ben pedig a C-Class V6 W202-vel húzta be a bajnokságot. 1996-ban, a DTM akkori formátumának növekvő költségei a bajnokság végéhez vezettek, azonban a Mercedes nem ült sokáig a babérjain és újabb lehetőségek után kutatva jutottak el az FIA GT Championship-ig, ahol bőven láttak lehetőséget a Porsche és a McLaren megszorongatásában.
Akkoriban a McLaren F1 GTR dominálta a bajnokságot, ezért a Porsche válaszként kifejlesztette a 911 GT1 versenyautót. A GT1-en mintha Frankenstein dolgozott volna: az alváz első része a 993-as 911-ből jött, míg a hátsó része a C csoportos 962C-ből érkezett, ehhez az egész csomaghoz pedig jelzésértékkel megtartották a 993-as első és hátsó lámpáit. És itt kapcsolódunk a CLK GTR-hez, ami szintén hasonló fejlesztési irányelv mentén, az utcai CLK-ra csak a fényszórókban és a hűtőrácsban emlékeztető vadállatként ugrott le a tervezőasztalról. A tervezés maga 128 napig tartott, amit nagyban felgyorsított egy F1 GTR alvázának beszerzése fejlesztés/tesztelés jelleggel, mely köré az AMG hozta a kasznit és a M120 V12, szívó, hatliteres motorját, annak kellemes 592 lóerejével és 700 Nm nyomatékával.
A CLK GTR debütálására 1997-ben a Hockenheimring-i négyóráson került sor. Technikai problémák miatt a két elindított autó közül végül csak az egyik fejezte be a versenyt (27. hely), azonban az autók tempója bizakodásra adott okot, a sikerre pedig nem is kellett sokat várni. A nyári szünet után a Nürburgring-i, szintén négyórás versenyen, 147 kör teljesítése után, a Bernd Schneider - Klaus Ludwig duónak lengették be elsőként a kockás zászlót. Ebben az évben még háromszor sikerült Mercedes 1-2-t összehozni (A1-Ring, Suzuka, Donington), amivel Schneider megnyerte a bajnokságot, a Mercedes pedig a legjobb konstruktőrnek járó díját.
A Mercedes jól ismerte fel, hogy a CLK GTR-ben pörgő V12-es motor ideálisabb a négyórás versenyekhez, így 1997-ben nem is indította el a Le Mans-i 24 óráson, ehelyett a következő évi Le Mans-ra kezdte el fejleszteni a CLK LM (Le Mans) változatot egy ötliteres, V8 szívó motorral. Na de ez már egy másik sztori, kérünk szépen a Mattel-től ebből is egy Premium változatot és akkor azt a történetet is el lehet mesélni!
És végül némi száraz tény 1:64 arányban. Kedvenc tervezőm, Mark Jones jegyzi a CLK GTR Premium változatát, mely összesen kétszer jelent meg. Először 2021-ben (ez látható a képen is) Boulevard tematikában, másodszor pedig 2023-ban, egy adag tampotól megszabadítva az 59. Team Transport szettben.
A cikket írta és a fotókat készítette Varga Balázs.